Digitális élmények, macskaköves utcák és emlékezetes ízek - Veszprém két nap alatt sem fogyott el

Vannak városok, amelyekhez idő kell. Több látogatás, több séta, mire igazán megmutatják magukat. Veszprém viszont már az első pillanatokban ad egy erős benyomást. Inkább apró, jól eltalált részleteken keresztül működik: egy kávézó hangulatán, egy váratlan kilátáson, egy utcán, ahol jó csak úgy végigsétálni. Mire továbbindulsz, már egészen közel érzed magad hozzá.

Reggel, ami lendületet ad

A KUNSZT-ban alapoztuk meg kétnapos látogatásunkat, ahol a reggeli nemcsak egy gyors állomás volt, hanem tényleg egy valódi megérkezés. A kávé karakteres, a brunch választék már az étlapról egyenesen mehetne Instára, de maga a tér is olyan, ahol jó egy kicsit elidőzni. Ehhez csak hozzáad a shop sarok, ahol Balaton-környéki alkotók termékeit csodálhatjuk meg és szerezhetjük be. Innen indultunk tovább, már egy kicsit ráhangolódva arra, amit a város adni tud.

Egy hely, ahol a kultúra mozgásba lendül

A CODE Digitális Élményközpont egészen új szemléletet képvisel. A kiállítás nem hagy kívülállónak, hanem bevon, körülvesz, és hagyja, hogy a saját tempódban fedezd fel. A digitális eszközök segítenek közelebb kerülni a történetekhez. A földszinti részen rengeteg dolgot tudhatunk meg Veszprémről – izgalmas helyek, emberi történetek és persze a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projektet is egy kicsit jobban megismerhetjük. De nem egy unalmas, poros múzeumban olvastuk a leíró „kisregényeket”, ez a kiállítás az interaktivitást és az élményt állítja középpontba. Az emeleti terek repítenek el minket a jövőbe. Mi most Csontváry életét és művészetét ismerhettük meg „A fotonok nyelvén”, de a gyerekekkel biztosan visszatérünk még a Bogyó és Babóca előadásra is.

Innen a Várnegyed felé vettük az irányt. A macskaköves utcák, a felújított épületek és a kilátás együtt adják azt az atmoszférát, ami miatt Veszprém ennyire különleges.

Rögtön a várkapuban egy Kolodko-miniszobor is feltűnt, amit könnyű lenne elsőre észre sem venni, Ernő mégis mindenkit megállít egy pillanatra. A városban három ilyen miniszobor van, és igazi kincsvadász élmény, amikor az ember Ernőbe botlik a vár felé, rébukkan Leonórába a Benedek-hegy lábánál, vagy Ödönnel találkozik a Kossuth utca alján.

Bár a Szent Mihály Főszékesegyházat csak az előtérből csodálhattuk meg egy éppen zajló mise miatt, a sétánk során szembejövő látnivalók azért jócskán kárpótoltak minket: a Szentháromság-szobor, a Gizella kápolna, a csodálatos kertek, és az egyik legszebb veszprémi kilátást (és egyúttal csoportképhelyszínt) őrző István és Gizella szoborpár mind megéri a sétát.

Az ebédünk helyszínéhez ismét az Óváros téren vitt át az utunk, és most volt alkalmunk jobban elszontyolodni rajta, hogy mennyi izgalmas helyet nem lesz időnk kipróbálni rövid, kétnapos túránk során. Éttermek, teraszok, bisztrók, kávézók - itt aztán tényleg minden van.

Ebéd és vibe

A Papírkutya belső tere az a fajta hely, ahol rögtön érzed, hogy itt jó lesz. A falakon művészet, mindenhol növények, és egy olyan különleges, kicsit bohém, mégis tudatos hangulat, amit nehéz egy szóval leírni. Inkább azt lehet mondani, hogy ez az a hely, ahol egy hétköznap este is könnyen átalakul valami igazán jóvá.

A menüt végigkóstolva sorra érkeztek az izgalmas fogások, mindegyikben volt egy kis csavar. Közben még rumot is ajánlottak a széles választékból, amit örömmel fogadtunk el, és ami szépen ráerősített az egész hely karakterére.

Mélyebb történetek, jól eső váltás

A Várbörtön Látogatóközpont kiállítása, az „Ember a rács mögött”, egészen más hangulatba vitt át bennünket. A kétezres évek elején még börtönként működő hely kínálata nem könnyű anyag, és nem is próbál az lenni. A vezetés során olyan történetek és részletek hangzottak el, amelyek közelebb hozták az egykori sorsokat, miközben végig ott maradt a hely komolysága. Fontos megjegyezni, hogy ez sem egy unalmas leíró múzeum, hanem egy interaktív és figyelmet fenntartó kiállítás. Bár nem könnyed élmény, de éppen ezért maradt velünk.

Talán ezért is esett különösen jól, hogy innen a Füge Fagyiudvar felé indultunk. Itt tényleg minden van: sütemények, péksütik, kávé, limonádé, és persze a fagylaltok, amelyek közül nehéz választani. De nem ám a csoki-eper-vanília vonalat kell elképzelni… Mi most a 2025-ös Balaton Fagyija nyertesét is „Mekkóstoltuk”, és bár sosem gondoltuk volna, hogy a kecskesajt és a fagyi ilyen jó kombó, álmainkban még napokkal később is vissza-visszatér.

A következő program egy kis kitérőt tett a városból kifelé. A Tourinform irodán keresztül is foglalható GAZ terepjárós kaland során egy masszív, régi járművel jutottunk el olyan helyekre, ahonnan egészen más perspektívából látszik Veszprém. A zöldben haladva, majd egy kilátópontra érve tárult elénk a viadukt és a város látképe, ami innen nézve még erőteljesebb benyomást keltett.

Ízek és esték

Az Oliva Étterem belső terében töltött vacsora az este egyik csúcspontja volt. Az ételek sorban érkeztek, és mindegyiknél érezhető volt a gondosság. A kacsamáj terrine körte és kalács kíséretében, a cékla variációk kecskesajttal, a szaftos steakek, a bárány, a friss tésztaételek mind olyan fogások voltak, amelyeknél jólesett egy kicsit megállni és figyelni az ízekre. A borok szépen kiegészítették az estét, és az egész vacsora egy kellemes, nyugodt ritmusban bontakozott ki.

A Wine & Vinyl Bar & Store-ban eltöltött néhány óra ezt a hangulatot vitte tovább. A borok, a zene és a tér együtt adtak egy olyan estét, ami egyszerűen jól esett.

Zöldebb utak, lassabb pillanatok

Másnap a város természetközelibb oldalát jártuk be. A napot az Oliva hotel Rooftop teraszán elfogyasztott reggeli és a velejáró kilátás terelte a megfelelő mederbe. Majd egy gyors Derce Pékbisztrós kitérő után a Szerelemszigeten átsétálva az előző napihoz képest egy egészen más világba csöppentünk, ahol a zöld környezet és a nyugalom határozza meg a tempót.

Innen a Margit-romokhoz vezetett az utunk, ahol egy rövid történelmi betekintést is kaptunk. A romok előtti park különösen hangulatos, és innen gyönyörű kilátás nyílik a Szent Benedek-hegy szikláira, amelyeket itt-ott lilaakác fut be, és órákig tudtunk volna gyönyörködni a látványban.

Ezután felkapaszkodtunk a Szent Benedek-hegy tetejére. A látvány minden lépést megért. A vár, a húszemeletes, a Bakony vonulatai és a Veszprémvölgy egyszerre rajzolódott ki előttünk, és az a fajta panoráma fogadott, ami hosszabb időre ott tartja az embert.

Ebéd a zöldben

A Fricska Étteremlakás a Séd partján, zöld környezetben bújik meg, közvetlen kilátással a Benedek-hegyre. Itt egy nyugodt, jó hangulatú ebédet töltöttünk el, ahol az ételek változatossága és a közvetlen, figyelmes kiszolgálás szépen kiegészítette a hely adottságait. Az ember könnyen belefeledkezik a környezetbe, miközben sorra érkeznek a fogások: a burgerek, a BBQ finomságok és a hagyományos „nagymama kedvencei” ízek.

Egy élmény, amire jó visszagondolni

A desszertet már magunknak szerettük volna elkészíteni, így a Fenyves Malomba vezetett utunk, ahol kürtőskalácsot csináltunk. Kézzel dolgoztunk, gyúrtunk, formáztunk, forgattunk, figyeltük, hogyan sül meg a tészta, és közben egyre jobban bele is lendültünk. Az illatok, a közös munka és az, hogy a végén tényleg a saját kezünk munkáját kóstolhattuk meg, különösen emlékezetessé tette ezt a programot. Míg a kalácsok sültek, betértünk a malom épületéve is, ahol sok érdekességet hallottunk a malmok működéséről is, ami még inkább kontextusba helyezte a helyszínt.

Amit Veszprém ad

Veszprém nem próbál többet mutatni annál, ami, de miért is tenné, amikor napokra el tudnánk itt foglalni magunkat az unalom legapróbb szikrája nélkül is. Ez a város folyamatosan ad valami pluszt. Az interaktív programok mellett egy kávézó hangulatát, egy kilátás nyugalmát, egy vacsora ízeit, egy séta csendjét.

És mire elindulsz haza, már nemcsak emlékeket viszel magaddal, hanem egy érzést is, ami miatt egészen biztos, hogy egyszer visszatérsz.